ok mindenről beszéltem Neked legutóbbi látogatásomkor és Te is sok mindent elárultál a benti dolgokról. Ez lenne az alábbi interjú témája is.

Hogy érzed magad így 14 hónap után, hogy hazajöhettél?

Üdvözlöm az olvasókat! Itthon, a családommal már kiválóan érzem magam. Nagyon hálás vagyok a Kedvesemnek, aki mindvégig kitartott mellettem. Egyelőre házi őrizetben tartanak, naponta kétszer ellenőriznek a járőrök. Igyekszem hasznossá tenni a napjaim. Hála Istennek folyamatosan érkeznek rokonok, barátok, bajtársak látogatóba. A maradék időmben olvasok, edzek és a ház körül dolgozgatok, majd lassan nekiállok tanulni, hogy befejezhessem félbeszakadt egyetemi tanulmányaimat.

Milyen szabálytalanságokkal találkoztál a meghurcolásod során?

Házkutatást a bejelentett lakcímemen és az albérletemben is engedély nélkül tartottak. A számítógépünket nem az előírásoknak megfelelően foglalták le, ami azért fontos, mert így az adatokat kedvükre meghamisíthatták volna. Ráadásul kizárólag a merevlemezeket tarthatták volna huzamosabb ideig lefoglalva, mert adatokat mindössze azok tartalmaznak, így csupán azok lehetnének -adott esetben- bizonyítékként felhasználhatóak. Csak most (15. hónap) fogjuk visszakapni a számítógépünket, pedig a páromnak óriási szüksége lett volna rá mindvégig, mert a tanulmányaihoz szükséges adatok mind rajta voltak. DVD-ket hiába nyújtottunk be kb. 7 hónapja a személyes adatokért, ígéretük ellenére nem írták ki a személyes adatokat rájuk.

A védelmet rendre ellehetetlenítették: Az ügyészi indítványt gyakran egyszerűen nem kaptuk meg a bírósági ülés előtt. Előfordult, hogy a bírósági végzések sem érkeztek meg hozzám. A mai napig semmit sem tártak elénk, ami rám nézve terhelő lenne. Az engem igazoló bizonyítékokat meg szabálytalanul visszatartják, hogy ne hivatkozhassunk rá a bíróság előtt.

Mi a legfontosabb, amit NE csináljon az ember ott bent?

A legfontosabb, hogy ne hagyja el magát, ne keseredjen el! Szedje össze magát, bízzon önmagában és az isteni örök igazságban! Nem szabad kiborulni, megtörni, és sohasem szabad feladni! Ha az ember elhagyja magát, nagyon gyorsan le tud épülni testileg-lelkileg, amivel csak az ellenségeinek okoz örömet. Türelem, Hit, és Kitartás! Szerintem odabent ez a három a legfontosabb.

Mire kell felkészülni, ha bevisznek?

Erre nem lehet igazán felkészülni. Ilyenkor a kintiek támogatására szorulsz (pénz, csomag, jó ügyvéd, stb.), odabent meg csak magadra számíthatsz.

Mesélj kérlek az olvasóknak egy-két érdekesebb történetet!

Megdöbbentő, hogy engem egy évig a közveszélyes fogvatartottaknak kijáró négyes fokozatban őriztek. Így kizárólag bilincsben léphettem ki a zárkából. Körülbelül 10 hónapig elkülönítve, csak a zárkatársaimmal vittek sétálni. Bírósági ülésekre konvojban, felvezető kocsikkal hurcoltak minket a kommandósok. A bíróság épületének egy részét csak nekünk lezárták és terrorelhárítósok tucatjával őriztették... Erre az értelmetlen felhajtásra és hangulatkeltésre úgy látszik volt pénz az országban, de templomra, kórházra és iskolára nem.Kezdetben a Nemzeti Nyomozó Iroda Terrorizmus és Extrémizmus Elleni Osztályán volt az ügyünk. Az a terror és a szélsőség, amit velünk műveltek (és művelnek még most is). Érdekesség, hogy az első kihallgatásomon az NNI Aradi utcai épületéből pont a Hunyadyra láttam az ablakból...

Mesélted, hogy találkoztál bent kopaszokkal is. Mi a helyzet velük? Rájuk milyen hatással volt/van a börtön?

Valóban néhánnyal összefutottam. A börtön mindenkire más hatással van. Kit jobban, kit kevésbbé visel meg. Attól is függ, kit mivel gyanúsítanak, nomeg, hogy a kintiek mennyire állnak ki mellettük. Más a cigánygyilkosságok gyanúsítottjainak lelki állapota és más azoké, akik valami kis ügyben vannak bent...

Mennyire volt rád rossz hatással a bezártság? Hogy viselted fizikailag és/vagy lelkileg?

Én nehezen viseltem a bezártságot. Akadtak könnyebb és nehezebb időszakok. Ez nagyon sok mindentől függött. Először is, hogy milyen hírek érkeztek otthonról, aztán, hogy éppen milyeneknek láttam az esélyeim a szabadulásra, végül, de nem utolsó sorban, hogy éppen elviselhető vagy kevésbé elviselhető zárkatársakkal voltam-e összezárva. Ha épp nagyon rossz volt, akkor mindig eszembe jutott Wass Albert Csaba című regényének egy gondolata: "Aki alulra került, hadd érezze, attól lesz erős."

Sokan tévhitben élnek, hogy milyen is valójában bent. Mondj egy két olyan dolgot ami nem köztudott.

A zuhanyzóban szappanfelvételes történetekkel én nem találkoztam, a közhiedelemmel ellentétben előzetes házakban ilyen nincs. Letöltős házakról (elítéltek közötti helyzetről) nem tudok nyilatkozni, ott nem jártam és remélhetőleg nem is fogok. Egyébként minden börtön más és más. Én fél napot töltöttem a Markó utcai BV-ben, a Gyűjtőben csak átutazóban jártam, egyébként végig a Venyige utcai BV-ben voltam. Ott négy személyesek a zárkák. A körlet zárt, fegyház fokozatú, nem járnak-kelnek a fogvatartottak zárkáról-zárkára a szinten. A kevés és minőségtelen élelmet is a zárkába adják be műanyag-csajkákban a tátikán keresztül. Napi egy óra sétára mindenkinek joga van. Ilyenkor egy szint sétálni kívánó fogvatartottjait egyszerre viszik fel, ami 60-70 embert jelent.

Mondtad, hogy az edzés nagyon fontos bent. Hogy sikerült kondiban tartanod magad?

A börtönben az erősebbnek van igaza. Minél kisportoltabb valaki, annál nyugodtabban és gondtalanabbul telnek ott a napjai, mert inkább a gyengéket és a gyámoltalanokat találják meg maguknak a kötekedősebb cigányok. Én éppen nem vagyok egy nagydarab ember, de nagy hangsúlyt fektettem a mozgásra. Az utolsó kettő hónap kivételével végig edzettem. A sétálóudvaron húzódzkodtam, tolódzkodtam, futottam, a zárkában is tornáztam. A feszültséglevezetés miatt is fontos a testedzés.

Milyen sűrűn láthattak téged a család és az ismerősök?

Előzetes letartóztatásban csak családtagokkal engedélyezik a kapcsolattartást, ismerősökkel egyáltalán nem. Átlagos fogvatartottaknak a Venyige utcai BV-ben hetente háromszor 10 perc telefonálási lehetőségük volt, levelet korlátlan mennyiségben adhattak ki, az elsőbbségi levelek 2 nap alatt ki- és beértek, beszélőre pedig havonta egy órára nyílott lehetőség. Én azonban nem "átlagos" fogvatartott voltam, nekem 8 hónapon keresztül korlátozták a kapcsolattartásom. Ezen idő alatt nem telefonálhattam, a levelek átlagosan 1 hónap alatt értek ki majd be (a leggyorsabb 10 nap, a leglassabb 4 hónap alatt), ugyanis az ügyészség mindegyiket áttanulmányozta. Beszélőt három havonta egyet engedélyezett az ügyész, ami a következőképpen zajlott le: kéz- és lábbilincsben fogadhattam szeretteim a három havonta rendre beütemezett kihallgatásom előtt az ügyészségen. Eközben kettő-három kommandós, az ügyész és a titkárnője ült körülöttünk.

Végezetül köszönöm a lehetőséget és a válaszokat. Tudd, hogy mindig is veled leszünk, nem vagy egyedül! Utolsó szó joga a Tied!

Köszönöm a barátok, bajtársak önzetlen segítségét és kiállását mellettem (mellettünk), örök hálát érzek érte! Tartsunk össze szép hazánkért! Isten veletek!

(Alba Regia Hatecore)