A volt bányász városban egyre több hazafi ébred, ennek következtében a nemzeti szervezetek Tatabányán is méltó megemlékezést szerveztek, hogy az itt élők is végre közösen kiálthassák: Vesszen Trianon!

Az élhetetlen lakótelepekből és történelmi városrészekből is álló településen a nagyszerű Turul szobor mellett – ami a Világ legnagyobb madár szobra- 2000 óta egy Életfa nevű alkotás is emlékezteti nemzeti nagyságunkra az itt élő lokálpatriótákat. Az Életfa jelképrendszere szerint a keletről (jobbról) száguldó csodaszarvasok alapkőbe vésett és barnított alakjai lassan átalakulnak gyökerekké, kicsit "nyugatra elkalandozva" visszatérnek a Kárpát-medencébe, és szárba szökken az magyarság életfája. A törzset és az ágakat a folyók és patakok vonala képezi, míg a magyar ajkú népesség "elhelyezkedését és sűrűségét" a napfényben szikrázva tükröződő levelek jelképezik, melyek szinte kirajzolják a Nagy-Magyarország térképét.

Ezen egyedülálló szoborhoz érkezett az emlékező menet, ami az Aradi Vértanúk teréről indult, egy perces néma főhajtás után, pontban 16:32 perckor. A közel 100 hazafit „megtisztelték” a rend héber őrei is, akik autójukkal, az út túloldalán pedig gyalogosan követték a Tatabányán eddig szokatlan HVIM, Jobbik és Árpád házi zászlóval vonuló tömeget. A fél órás út során több autó jelezte együttérzését dudaszóval.

Szónoklatok során Balog Ferenc a Jobbik képviseletében sorstragédiánkról e képen szólt: „Kilencven esztendő, melybe magyarok milliói pusztultak bele. Az egyik beleőrült, a másik kivándorolt, a harmadikat lemészárolták, s olyanok is vannak, akiket megszületni sem engedtek. Felmérhetetlen mennyiségű magyar erő foszlott szét az elmúlt kilencven évben szellemiekben és anyagiakban egyaránt.”

A HVIM Tatabányai elnöke, Lázár Éva párhuzamot vonva Jézus és Magyarország keresztre feszítése között a feltámadást vetítette előre, majd felvázolta a HVIM Nemzetmentő tevékenységét, mind csonka honban, mind az elszakított területeinket tekintve. Beszédében felhívta a figyelmét a megjelenteknek arra megható tényre, hogy ez évben a Csíksomlyói búcsúban a drága székely, csángó, magyar emberek az összegyűlt perselypénzt a csonka honban élő testvéreiknek ajánlották, azoknak, akik 2004. december 5-én eltaszították Őket! Dorogi Éva a Magyarok Szövetségének képviseletében Trianont egy folyamatként vázolta „Mert itt kezdődött az a folyamat, amely ma már magyar családok százezreinek ellehetetlenedését, nemzettudatunk szegényedését, a magyarság fogyását eredményezte.” – fogalmazott.

Az emlékezés zárásaként a Székely Himnusz eléneklése után, a résztvevők elhelyezték az emlékezés gyertyáit a magyar Életfa gyökerénél, ami még él, és csak rajtunk múlik, hogy minden ágán új levelek sarjadjanak!

(Szent Korona Rádió)