Mára biztossá vált, hogy Budaházy György függetlenként indul a XI. kerületben, a 17-es számú választókörzetben. A jelöléshez szükséges 750 darab kopogtatócédula összegyűjtéséhez olyan aktivistákat keresünk, akik több napon keresztül tudnának segíteni Február 8-ától (nemcsak egyszeri, egy-két órás feladatról van szó!).

Aki úgy érzi, hogy komolyan tud segíteni a szabadságharcos hazafinak, az jelentkezzen a freedom.budahazy@gmail.com e-mail címen. Válaszlevélben kap minden jelentkező pontos eligazítást.

Bárki jelentkezhet (Budapest és annak környékiek főleg, vagy aki megoldja az elszállásolását a Székesfővárosban), aki szeretne segíteni és tudja is teljesíteni a feladatot. Természetesen ezenkívül mindenki adja le a Jobbiknak a kopogtatócéduláját a saját lakóhelyének megfelelően.

Ez egy szolidaritási akció, ami Gyuriért van és nem a Jobbik ellen. Megmutathatjuk végre, hogy mennyire állunk ki a jogtalanul bebörtönzött hazafi mellett!

Korábbi hír:

Ma délutánra pedig megegyezés született, miszerint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a kuruc.info, a Hunhír.hu és a Szent Korona Rádió is támogatja és minden segítséget megad Gyurinak az egyéni indulásában.

A további hírekről és felhívásokról értesülhet a kedves olvasó nálunk is majd, és arra kérünk mindenkit, hogy minél nagyobb létszámban támogassuk az ügyet, és kövessük az ezzel kapcsolatos instrukciókat.

(Az ügy kapcsán kirobbant vitákról, háttértárgyalásokról, ide-oda dobált nyilatkozatokról pedig nem kívánunk innentől hírt adni, mert nem ez a lényeg, hanem Budaházy indítása és az áprilisi választásokon minél jobb eredmény elérése. Pont ezért zárolta a Szent Korona Rádió a hozzászólásokat, mert a vitát akarták folytatni egyesek...)

Budaházy György levele:
Hazafiak, testvéreim!

Már a nyolcadik hónapomat töltöm a neoliberálkommunista rezsim börtönében. Most nem akarok itt azon panaszkodni, hogy az átlag rabokhoz képest milyen extra szigorításokkal nehezítik meg itteni mindennapjaimat. Méltatlan lenne ez a panaszkodás, ha az olyan hazafiakra gondolok, akik régebben – a magyar történelem gyászos korszakaiban – ennél sokkal zordabb körülmények között sínylődtek hasonló okokból. Először is szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik segítik családomat, s a többi bebörtönzött bajtársunk családját. Azoknak, akik hallatják értünk a hangjukat. Köszönet a nemzeti jogvédőknek, Morvai Krisztinának, a Szent Korona Rádió munkatársainak és minden értünk kiálló média munkásnak, az üzenőfalon át bíztatóknak és mindenkinek, aki tesz értünk, és velünk érez. Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül…

De! Soha nem gondoltam volna, hogy lesznek közöttünk olyan gyáva kutyák, akik a megvetett hatóságok riogatásaitól berezelve, gaz vallomásaikkal hazafiak sorát juttatják az elnyomók kezére, de úgy tűnik, ez is megtörtént. Mikor behoztak, „még” csak két dologgal vádoltak meg. Ma már tizenakárhány rendbeli „bűnszervezetben elkövetett terrorcselekménnyel, emberölés előkészületével” és hasonló agyrémekkel vádolnak. Ezt csak azért tartom fontosnak itt megemlíteni, hogy átérezzétek, amint az ellenállás nélkül múló idő előrehaladtával egyre jobban felbátorodnak és elpofátlanodnak velünk szemben a gazemberek. Mert jelenleg nemzeti ellenállás nincs! Azok győztek, akik azt hirdették, hogy elég helyette a nemzeti radikális politizálás. Most ez van, „alkotmányosan”, „demokratikusan”, „bejelentve”. Én idealista vagyok, hiszek a tökéletes megoldás felé való törekvés értelmében. Láttam, hogy képesek voltunk megingatni az országrombolók hatalmát, és megrémiszteni őket. Tudom, hogy képesek lettünk volna elkergetni őket. S tudom, hogy képesek lennétek megtenni ezt nélkülem is, véget vetve ezzel a mi rabságunknak is. Tudom, mert látom, hogy tartanak tőletek. Tapasztalom milyen kommandózást rendeznek miattatok, ha valahova szállítanak engem. De úgy látszik, ti nem hisztek magatokban, és nem hisztek nekem sem. Terrorizmussal vádolnak (miközben a terrorcselekményeket ők követték el, mikor a nemzeti érzelmű magyarok megfélemlítése céljából, maszkos rendőrökkel ütötték-verték-lövették az embereket 2006 őszén), a külvilágtól teljesen elzárnak. Nem engedik, hogy kapcsolatot tartsak barátaimmal, vagy nyilatkozzak a sajtónak. Tömeges hazafias kiállással, elszánt fellépéssel lehetne ezeken változtatni, de ez jelenleg nincs, és nem is látszik számomra a látóhatáron (sajnos). Az Interneten írogatott együttérző levelek pedig ezen a helyzeten – fájdalom, de – nem segítenek (félre ne értsen senki, nagyon jól esnek, de ez a tény). Jogi beadványainkat is csuklóból lesöprik, mert megtehetik, mert meg merik tenni, mert nem történik semmi, ha megteszik.

Tudjátok mennyire megvetem ezt a rendszert, hogy mennyire feleslegesnek érzem részt venni ebben a pártokrácia bohózatban. Most mégis szörnyű elvtelenségre készülök. Nem hagytatok számomra választást. Többek unszolásának engedve vállalom a képviselői jelöltséget. Nem mintha a legkisebb mértékben is vágynék ennek a rendszernek a parlamentjében (mert országgyűlésnek nem nevezném) ülni, de ki akarok innen jutni, és a jelöltséggel – a rendszer megalkotói által a saját számonkérhetetlenségük érdekében létrehozott mentelmi jogot kihasználva – ez sikerülhet. Persze sokan mondhatják, hogy nincs ebben semmi, ki kell használni minden eszközt az ellenséggel szemben, engem ez a megalkuvás mégis megvisel. De ki akarok jutni, hogy megszólalhassak, hogy pusztán ezzel is borsot törjek a gazemberek orra alá, hogy megmutassam nekik, nem győzhetnek le minket, hogy legyen, aki a 2002 óta politikai okokból elítéltek amnesztiájának ügyét képviseli (mert akik megígérték nekem, azoktól sem igazán hallani). Ki akarok innen jutni, ha csak egy időre is, hogy szabad levegőt szívhassak, hogy végre a családommal lehessek. Eddigi életem során megalkuvásaimért többnyire megbüntetett a sors (talán ezért is lettem ilyen megalkuvás ellenes), most mégis meggyőztem magam. Isten bocsássa meg ezt nekem.

Vác, 2010. január 28.

(Budaházy György)

(Szent Korona Rádió)